„Visszafelé nézek…”

Holecskó Lászlóné

Elmúlt egy év ismét, visszatekintek, és néhány sort szeretnék írni magunkról, vagyis a Bagaméri Református Énekkar életéről.

Mindössze tíz főből áll az énekkarunk. Nem is olyan régen működünk, alig két esztendeje. A kevés tagszám nem vet vissza minket az énekléstől, sőt igen is boldog lélekkel és erős hittel szolgáljuk az Istent. Nem lankadunk, hisz az erőt attól kapjuk, aki az utunkat elrendelte és segíti nap, mint nap, a Jó Isten. Soha sem érezzük fáradságos munkának ezt a szolgálatot. Ha az Istentiszteleti alkalmainkon, Ünnepeken, vagy más gyülekezetek felkérnek, mindig örömmel teszünk eleget, még nem fordult elő, hogy nem szolgáltunk, amikor felkértek bennünket.

Ebben a 2013. esztendőben is sokszor így volt. Elmentünk Romániába a testvérgyülekezetünkbe. Szolgáltunk Zimányi Alajos nyugdíjas lelkipásztor itthoni és Álmosdi könyvbemutatóján, az Egyházi év Ünnepein. A Gyülekezeti Családi Napon, majd az Idősek Napján is.

A felsorolás nem ér itt véget, hiszen szolgáltunk még az egy hetes Evangélizáción, az Egyetemes Imahét alkalmain, az Ökumenikus Istentiszteleteken és Temetéseken. A legutóbbi felkérést pedig Álmosdról kaptuk, ahol az első adventi gyertya meggyújtására szervezett rendezvényen énekelhettünk.

Visszatekintve így telt ez az év a számunkra. Fáradhatatlanul az Istennel a lelkünkben dicsérjük Őt, és örömet szerezve minden testvérünknek, aki eljön az alkalmakra, mint hallgató. Talán egyszer úgy is mint énekkari tag, hiszem, hogy Isten megérinti a lelküket, eljönnek közénk és énekszóval is szolgálnak ők is.

Tudjátok testvérek, mi, akik éneklünk nektek, nincsen zeneiskolai képesítésünk, csak a Jó Isten van a szívünkben, és adja a segítséget, hogy énekelhessünk nektek és mindenkinek.

Hiszem, hogy mindenkinek elrendelte az Isten a sorsát, az útját, és ha azon jár, akkor boldogan végzi a neki rendelt feladatot, munkát, szolgálatot és nem is akar már erről az útról letérni.

Neked testvérem, merre vezet az utad? Talán éppen közöttünk lesz a helyed? Ha úgy van, azt a jó Isten a tudtodra adja majd a megfelelő időben.

Ha nem azért vagy jó keresztyén mert azt várják el tőled az emberek, hanem Istennek tetsző életet élsz, akkor soha nem érzed tehernek a szolgálatot, és nem keresel kifogást, hogy miért is nincs időd másokért tenni bármit. Hiszen ha feladatot kapsz az Úrtól, erőt is ad hozzá, hogy elvégezhesd!

Köszönetet mondok mindazoknak a testvéreknek, akik látogatják az alkalmakat, és kérem a Jó Isten áldását az életükre! Szeretném a szívetekre helyezni az én egyik legkedvesebb versemet. Fogadjátok szeretettel:

VISSZAFELÉ NÉZEK

Páskulyné Kovács Erzsébet

Egy év elmúlt megint.

Láthatatlan szárnya

lelkembe visszaint.

Gondolatom támad: visszafelé nézek,

hogyan is tettem meg

ezt az elmúlt évet?

Igaz volt-e utam, ahogy Ő akarta?

A nagy Isten: kinek

minden, - birodalma!

Ki utam megszabta

s én jól kicakkoztam,

dehogyis törődtem, hogy

vigyázzak jobban cselekedeteim,

szavaim súlyára:

tetteimben az Ő szent akaratára.

- Fáj a szívem, lelkem,

mindent sírva bánok.

Isten! A Fiadért

mondd, hogy megbocsátok.

- Ha van még kegyelem,

ha van még irgalom,

nézd múló életem,

nézd elmúló napom.

Lehullnak, mint őszi erdőben levelek,

mit megráznak hideg,

borzongató szelek.

- Ilyen az Élet is,

ma van, holnap nincsen.

Búcsúzó év keze

mozdul a kilincsen.

Marad minden terhe,

itt hagyja vállamon:

de egy halk imába

Nevedet foglalom.

- Én Istenem! Ki vagy,

ki voltál és leszel,

tudom, itt vagy velem,

s mindent jóvá teszel.

Te voltál a kezdet, és

Te leszel vége az Időnek, miben

én csak porszem vagyok,

s ha semmi jót nem tettem

csak egy mosolyt hagyok

egy fáradt szívbe' bent,

s töröltem könnyeket:

nem hiába éltem

a múló éveket.