A Heidelbergi Káté születésének 450. évfordulója

2013. január 19.

„Elfelejtett örökség és kiásandó kincs” – ötven évvel ezelőtt ilyen jelzőkkel illette egyik neves református teológiai professzor a Heidelbergi Kátét, amelynek már csak az elnevezése is kitüntető. Kitüntető, sőt a név elhangzása során az embernek olyan érzése támadhat, mintha ez lenne az egyetlen Káté a világon. Pedig számos egyéb Katekizmus, magyarosan rövidítve Káté, azaz olyan hittan könyv született a reformációtól kezdve mind a mai napig, amely nem folytatólagos fejezetekben tárja elénk mondanivalóját, hanem egymás után következő kérdésekben és azokra adott feleletekben. Írt ilyen Kátét Luther és Kálvin is, azonban a református egyház életében és történetében nem született még egy olyan nagy hatású hitvallási katekizmus, mint a most 450 éves Heidelbergi Káté. A jeles évforduló kapcsán határozott úgy Egyházunk Zsinata, hogy a 2013-as évet a hitvallás évének nyilvánítja.

Akik konfirmáltak, azok számára minden bizonnyal ismerősem cseng nem csupán a neve ennek a kincsnek, hanem felsejlik bennük az az élmény, amikor lelkipásztoruk vezetésével társaikkal együtt közösen felnyitották azt a kincses ládikát, amely olyan gazdaggá tehette őket, hogy abból, amikor csak szükségük van rá, mind a mai napig meríthetnek.

Tekintsünk most vissza röviden ennek a kincsnek a születésére és arra, hogyan lett a magyar református egyházunk egyik hitvallási irata.

A református egyház alapvető hittételeit tartalmazza. Szerzői Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár, református hittudósok, akiket III. Frigyes pfalzi választófejedelem azzal bízott meg, hogy a Biblia alapján írjanak egy pontos, egységet teremtő és mindenki számára könnyen érthető hitvallást, amelyből minden református hívő igazán megismerheti a keresztyén vallást. A két ifjú teológiai tanár munkatársaikkal együtt a heidelbergi egyetemen közösen késztették el a III. Frigyes által kért művet az 1562-ik év végére. A választófejedelem által 1563 januárjának elejére összehívott zsinat jóváhagyása után Január 19-én került kinyomtatásra a Heidelbergi Káté első kiadása.

Rövid idővel az első német nyelvű kiadás megjelenése után a magyar peregrinusoknak, vagyis külföldön tanuló diákoknak köszönhetően a magyar nyelvterületen is ismerté vált a Káté. 1577-ben jelent meg az első magyar nyelvű kiadás Pápán Huszár Dávid nyomdájában, majd 1646-ban a szatmárnémeti nemzeti zsinat kánonilag kimondta, hogy a Heidelbergi Káté „mindenütt megtartassék és taníttassék". Azóta a Magyar Református Egyház hitvallása, alapirata a Második Helvét Hitvallás mellett.

Dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora és professzora a következő szavakkal zárja egy a Református Lapjában nemrégiben megjelent cikkét: „A hitvallás évében fedezzük fel újra, gazdagítsa meg és pezsdítse fel ismét református hitünket a Heidelbergi Káté ihletett tanítása!” Tanácsát megfogadva mi is nyissuk fel újra azt a kincses ládikát, ami ma is mindannyiunk számára erőt, biztonságot és bátorságot adhat életünkben és hitéletünkben.

A Heidelbergi Káté teljes szövegét az alábbi linkre kattintva találhatják meg:

http://reformatus.hu/egyhazunk/mutat/6216/